Varga Andrea vagyok, Miskolcon születtem, 1967-ben. Az Egészségügyi Szakközépiskolában érettségiztem, ezért már tizenévesen nővérként dolgoztam a Semmelweis kórházban, korán megismerkedve a betegséggel, a fájdalommal, a szenvedéssel és a halállal.

Szegeden szereztem védőnő diplomát, és a Győri kapuban kezdtem el pályámat, részben az akkori Békeszállón. Sokféle élethelyzetet láttam, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Közben pszichológiát tanultam, hogy eredményesebben segíthessek.

Később középiskolában dolgoztam, ifjúsági védőnőként, és ifjúságvédelemmel is foglalkoztam. Szembesültem azzal, hogy a tragikus egyéni sorsok hátterében társadalmi problémák húzódnak meg, ha segíteni akarok, meg kell értenem az összefüggéseket. Ezért végeztem el a Miskolci Egyetem szociológia szakát.

Három gyermekem születése után, az Egyesített Bölcsőde és Egészségügyi Szolgálatnál igazhatóhelyettesként a minőségirányítási rendszer kialakítását vezettem. Újra iskolapadba ültem, és Egészségügyi menedzser mesterdiplomát szereztem.

2014-ben itt (az azóta átszabott), 18-as körzetben önkormányzati képviselőjelöltként néhány szavazattal maradtam alul, de az ellenzék számított szakértelmemre a város Egészségügyi és szociális bizottságában..

Ezt követően választottak meg munkatársaim az intézményben működő szakszervezet elnökének, amiből országos “védőnő szakszervezetet” építettünk, ettől láthatóak a kívülállók számára is közéleti szerepléseim.

Sándor Máriával és Kiss Lászlóval a „FEKETE PÓLÓS” mozgalmat szerveztük, majd a Tanítanék Mozgalom keretein belül próbáltunk meg változást elérni. A látszólagos sikertelenség ellenére igen komoly eredményeket értünk el. Mára mindenkinek egyértelmű: az ország első számú problémája az egészségügy, a második legsúlyosabb az oktatás. Néhány alkalmatlan vezetőt lecseréltek (sokszor még alkalmatlanabbra), a bérek némi emelkedését, és néhány egyéb körülmény javulását is sikerült kikényszerítenünk.

Szakszervezeti vezetőként érzékelem a munkavállalók egyre rosszabb helyzetét, amely elsősorban a megosztottságnak, a félelemkeltésnek, az antidemokratikus légkörnek, valamint a megnyirbált szakszervezeti jogosítványoknak köszönhető. Ezért 2018 telén a Rabszolgatörvény elleni megyei fellépéseket vezettem.

2016-ban megalakítottuk a Padtársak nevű informális civil szervezetet (mert együtt tanulunk a tudatos állampolgárrá válás iskolájában), mely pártok feletti tevékenységével, rendszeres beszélgetéseivel, rendezvényeivel, képzéseivel, demonstrációival egyre ismertebbé vált. Miskolcon mi szerveztük a “Számoljuk együtt mozgalmat”, mi terjesztjük a “Nyomtass Te is” újságot, és az Európai ügyészségért mi gyűjtöttük a legtöbb aláírást.

Nem tudok beletörődni abba, hogy rossz irányba haladnak a dolgok és nem akarom, hogy a gyermekeim elhagyják Miskolcot, az országot. Azt szeretném, ha azok is visszatérnének, akiknek el kellett menekülnie innen. Változtatni akarok, hogy Miskolc és benne Diósgyőr élhetőbb hely legyen. Ezért vállaltam a képviselőjelöltséget.

Hajrá Miskolc, Hajrá Diósgyőr!